Széljegyzet

Ez nem egy újabb regény vagy írásom, de úgy éreztem, szükség van arra, hogy kitegyem ide.

Nemrégiben olvastam valakitől (a név most nem számít), aki adott már ki papír alapú könyvet, hogy szerinte senki se adjon ki a kezéből lektorálatlan művet, mert később szégyenkezik majd miatta, ahogy ő a korábbi írásai miatt. Nem értek egyet vele teljesen, bár papír alapú könyveknél nyilván kicsit más a helyzet. (Amikor tele van hibákkal és tényleg vállalhatatlan még kezdőknek is, az persze más kategória.)

Az írás egy folyamat. Ahogy megtanulunk beszélni, vagy az iskolában írni-, olvasni, vagy számolni, ezt is megtanuljuk, csak akarat és idő kérdése. Úgy érzem, nincs okom szégyenkezni amiatt, hogy három év alatt tizennégy regényt írtam. Ahogy amiatt nem szégyenkezem, hogy hogyan olvastam vagy számoltam kisiskolás koromban, úgy emiatt sem fogok. Talán fejlődök még, de ha nem, attól még ez is én vagyok. Nem fogom másnak mutatni magam, és főleg nem teszek úgy, mintha tökéletes lennék, mert nem vagyok.

Nem mentem kiadóhoz, inkább ingyenesen olvashatóvá tettem az írásaim, így csak a visszajelzésekből tudom, hogy ezeket a regényeket megértik-e mások, vagy egyáltalán tetszik nekik vagy sem. Ezért egyszerűen  csak annyit tehetek, hogy bízom abban, kellemesen fog csalódni aki elolvassa őket. Ha valaki csupa racionalitást és pontosságot vár el ezektől a könyvektől, akkor biztosan csalódni fog. Bár többségében életszerűek, néha egészen elrugaszkodnak a valóságtól. Mondhatni, éltem az alkotói szabadsággal.

Szeretem a könyveimet akkor is, ha másoknak nem tetszik majd. Nyilván nem mérhetők több évtizedes írói múlttal rendelkező szerzők munkáihoz, nem ámítom magam, de nem is azért kezdtem el írni, hogy hozzájuk hasonlíthassam magamat.

Tudom, hogy nem tökéletesek, és eleinte marad néhány hiba is bennük, legalábbis szóismétlés, elütés, ritkábban fogalmazási, később aztán egyre kevesebb. Bár minden regényem legalább kétszer újra átolvasom a hibák miatt mielőtt kiteszem ide, így is marad bennük néhány. Viszont hónapokkal vagy évekkel a megírásuk után is képes vagyok újra olvasni őket, hogy javítsak rajtuk, ezért lehet, hogy fél év elteltével ha valaki ismét elolvassa bármelyiket, már nem találja a korábbi hibákat, esetleg lesz benne új szövegrész is.

Sok-sok kialvatlan éjszakám, vagy nehéz napom van mögöttük, ahogy a befektetett óráim száma is elég magas, ezért akkor is büszkén vállalom őket, ha tökéletlenek. Nem csak írom, de szerkesztem és javítom őket, szóval elég sok munka volt velük. Ráadásul mindegyik tanít valamit: emberséget.