Egy helyben toporgás

Bár elkezdtem a korábbi posztomban említett könyvet, nem haladok vele, konkrétan hetek óta egyetlen sort sem írtam. Ugyan azt írtam akkor, hogy jó lenne lelassulni, nem épp erre gondoltam. :D

 Az agyam most felülíró módban működik. Amint jönnek új ötletek, törlődnek a korábbiak, és jelenleg nem használ ami korábban, amikor nap közben vagy éjszaka is jegyzeteltem. Amúgy nagyon szépen felírtam (felrajzoltam) az új regény vázlatát, aztán elkezdtem nyilakat rajzolni, majd rájuk írni az összefüggéseket. Néha kicsit belekeveredek a sok-sok nyílba és az azokon lévő jegyzetekbe. Az első könyv, amihez részletes jegyzetet készítek. Talán épp ezért nem haladok, folytatnom kellene a korábban bevált módszert. Közben látom, ahogy pár hónap után néhányan rá-ránéznek a blogra. Még sosem telt el ennyi idő két regény megírása közt, de ez magában nem is zavar, hanem az előrehaladás hiánya az írásban.

Néhány napja pedig "bizsereg" az agyam, és folyton azt nyomatja, hogy folytassam a Biztosítókötelek sorozatot, amit két éve befejezettnek tituláltam. Így is 6 rész lett, és egész jól sikerült lezárni, erre most megint "bekopogtatott" az agyamba, és jönnek a folytatásra késztető ötletek. Őszintén megvallva, vadul kapálózok ellene (természetesen önmagamban), próbálom elnyomni magamban ezt a lehetőséget, de akár egy tüske a köröm alatt, egyre csak fúródik beljebb, és eléggé tud fájni, ha nem foglalkozom vele. Igen, tudom, elég furcsa hasonlat, de hát ez van.

Mindeközben alig van időm bármire, mert annyira szétszórt dolgokat csinálok, ha csak napi szinten is nézem. Gondolkodtam azon, talán jobb lenne elengednem ezt a jegyzetes dolgot, és hagyni úgy jönni a történetet, ahogy eddig, magától, és a végén belenyúlni, ha szükség van rá. Korábban bevált, talán a Levelek-nél is sikerülne. Igen, ez lesz a címe a következő regényemnek, ha végre valahára eljutok a befejezésig.