Ugrás a fő tartalomra

Egy helyben toporgás

Bár elkezdtem a korábbi posztomban említett könyvet, mégsem haladok vele, konkrétan hetek óta egyetlen sort sem írtam. Ugyan azt írtam akkor, hogy jó lenne lelassulni, nem épp erre gondoltam. :D

 Az agyam most felülíró módban működik. Amint jönnek új ötletek, törlődnek a korábbiak, és jelenleg nem használ ami korábban, amikor nap közben vagy éjszaka is jegyzeteltem. Amúgy nagyon szépen felírtam (felrajzoltam) az új regény vázlatát, aztán elkezdtem nyilakat rajzolni, majd rájuk írni az összefüggéseket. Néha kicsit belekeveredek a sok-sok nyílba és az azokon lévő jegyzetekbe. Az első könyv, amihez részletes jegyzetet készítek. Talán épp ezért nem haladok, folytatnom kellene a korábban bevált módszert. Közben látom, ahogy pár hónap után néhányan rá-ránéznek a blogra. Még sosem telt el ennyi idő két regény megírása közt, de ez magában nem is zavar, hanem az előrehaladás hiánya az írásban.

Néhány napja pedig "bizsereg" az agyam, és folyton azt nyomatja, hogy folytassam a Biztosítókötelek sorozatot, amit két éve befejezettnek tituláltam. Így is 6 rész lett, és egész jól sikerült lezárni, erre most megint "bekopogtatott" az agyamba, és jönnek a folytatásra késztető ötletek. Őszintén megvallva, vadul kapálózok ellene (természetesen önmagamban), próbálom elnyomni magamban ezt a lehetőséget, de akár egy tüske a köröm alatt, egyre csak fúródik beljebb, és eléggé tud fájni, ha nem foglalkozom vele. Igen, tudom, elég furcsa hasonlat, de hát ez van.

Mindeközben alig van időm bármire, mert annyira szétszórt dolgokat csinálok, ha csak napi szinten is nézem. Gondolkodtam azon, talán jobb lenne elengednem ezt a jegyzetes dolgot, és hagyni úgy jönni a történetet, ahogy eddig, magától, és a végén belenyúlni, ha szükség van rá. Korábban bevált, talán a Levelek-nél is sikerülne. Igen, ez lesz a címe a következő regényemnek, ha végre valahára eljutok a befejezésig.



Frissítés (06.03)

Haladok. Ahogy írtam, eldobtam a jegyzeteket, és úgy írom, ahogy jön. Néha előre ugrok az időben, néha vissza, hogy kiegészítsek. Közben pedig ugyanez megy a másikkal párhuzamosan. Igen, belekezdtem a hetedik részbe is. Váltom őket. Hol naponta, hol pár óránként, ahogy a fejemből épp kiszivárog.

Jelenleg az oldalszám aránya:    Levelek (180) -  Gyökerek (85)

      

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy év, húsz regény

Jelen poszt csak egy aprócska kitekintő az írásaim közt. Néha megengedek majd magamnak hasonlókat, bár ahogy azt korábban terveztem, csak nagyon ritkán jelenik meg más itt, az írásaimon kívül. Eltelt 4 év, mióta elkezdtem a Biztosítókötelek első részét megírni, és akkor még nem csak arra nem gondoltam, hogy lesz folytatása (ráadásul még 5), de arra sem, hogy ennyi idő alatt képes leszek megírni 20 regényt. Megannyi történet egymásba szőve, és őszintén csodálkozom, amiért ezeket előzetes tervezés nélkül írtam le, ahogy jöttek. 20 regény. Kimondani is elképesztő. Elképesztő öröm és büszkeség, mert bebizonyítottam magamnak, képes vagyok hosszabb történeteket szőni, és kitartani a végéig, leírni mindent ami van benne, bennem, és nem félbehagyni. Csak annyit mondhatok, megérte. Nem csak álmodoztam, hanem megvalósítottam, és teljesen mindegy, mások számára ez siker-e vagy sem, mert számomra az. A jelenlegi, vagyis a 20. regényem elkészült, de még javítom, hamarosan felkerül ide az oldalra. E...

Pakkok (20)

Brúnó kétgyermekes családapa vezető beosztásban, akinek épp az év végi ünnepek előtt kezdenek szétesni nem csak az ünnepekre vonatkozó tervei, de az élete is, ahogy az ugyanannál a cégnél dolgozó Eriknek. Míg próbálják egymást támogatni, meg kell küzdeniük az exekkel, a barátokkal és családdal, a múlt árnyékaival, valamint saját vágyaikkal, meghiúsult terveikkel. Pakkok (320 oldal) (2025)