Széljegyzet
Ez nem egy újabb regény vagy írásom, de úgy éreztem, szükség van arra, hogy kitegyem ide. Nemrégiben olvastam valakitől (a név most nem számít), aki adott már ki papír alapú könyvet, hogy szerinte senki se adjon ki a kezéből lektorálatlan művet, mert később szégyenkezik majd miatta, ahogy ő a korábbi írásai miatt. Nem értek egyet vele teljesen, bár papír alapú könyveknél nyilván kicsit más a helyzet. (Amikor tele van hibákkal és tényleg vállalhatatlan még kezdőknek is, az persze más kategória.) Az írás egy folyamat. Ahogy megtanulunk beszélni, vagy az iskolában írni-, olvasni, vagy számolni, ezt is megtanuljuk, csak akarat és idő kérdése. Úgy érzem, nincs okom szégyenkezni amiatt, hogy három év alatt tizennégy regényt írtam. Ahogy amiatt nem szégyenkezem, hogy hogyan olvastam vagy számoltam kisiskolás koromban, úgy emiatt sem fogok. Talán fejlődök még, de ha nem, attól még ez is én vagyok. Nem fogom másnak mutatni magam, és főleg nem teszek úgy, mintha tökéletes lennék, mert nem vagyok...