Irka

Ez nem egy újabb regény vagy írásom, de úgy éreztem, szükség van arra, hogy kitegyem ide. Nemrégiben olvastam valakitől (a név most nem számít), aki adott már ki papír alapú könyvet, hogy szerinte senki se adjon ki a kezéből lektorálatlan művet, mert később szégyenkezik majd miatta, ahogy ő a korábbi írásai miatt. Nem értek egyet vele teljesen, bár papír alapú könyveknél nyilván kicsit más a helyzet. (Amikor tele van hibákkal és tényleg vállalhatatlan még kezdőknek is, az persze más kategória.) Az írás egy folyamat. Ahogy megtanulunk beszélni, vagy az iskolában írni-, olvasni, vagy számolni, ezt is megtanuljuk, csak akarat és idő kérdése. Úgy érzem, nincs okom szégyenkezni amiatt, hogy három év alatt tizennégy regényt írtam. Ahogy amiatt nem szégyenkezem, hogy hogyan olvastam vagy számoltam kisiskolás koromban, úgy emiatt sem fogok. Talán fejlődök még, de ha nem, attól még ez is én vagyok. Nem fogom másnak mutatni magam, és főleg nem teszek úgy, mintha tökéletes lennék, mert nem vagyok...

Hunor gyógynövénykertészként dolgozik saját vállalkozásában. Már húsz éves barátság fűzi a 62 éves Micihez, aki bizonyos szempontból kettős életet él. A férfi balesete után azonban kiderül, hogy kettőjük sorsa már sok-sok évvel korábban összefonódott. Míg a nő beavatja titkaiba, felkészíti arra, hogy átvegye tőle a stafétát. Mire azonban Hunor észbe kap, Mici eltűnik az életéből, bár nem hagyja magára. Az erő amit a nőtől kap, nem csak erősebbé teszi, de megbonyolítja az addig nyugodt mindennapjait. Miközben ismét rátalál a szerelem -ami alaposan felkavarja nem csak őt, de a  kitűzött célja felé vezető út "porát" is-, szembe kell néznie halandóságával. Mi az ember? Csak egy test, vagy annál több? Talán egy szimbiózisban élő két külön létforma? Sok kérdés, amire a férfi is választ keres, közben pedig súlyos döntéseket hoz. Hunor és Dávid (403 oldal) A regény egy elmélkedés életről, halálról, de legfőképp a halál utáni életről, az újrakezdésről, a miértekről és hogyanokról. Ar...